Kevesebb, mint egy éven belül sínre tették Európa egyik legmodernebb közlekedési eszközét; az átadásáról szóló újságcikk azonban egy kicsit „félre siklott”. Míg Jókai a „költő fantazmagóriájának megtestesítését” látta benne, addig a sport szerelmesei a nehezen megelőzhető riválist. Megannyi történet fűződik az idén 150 éves fogaskerekűhöz, ami most a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteményben hívja időutazásra az érdeklődőket.
A 19. században jelentős fejlődésnek indult a Hegyvidék, ami a színészek, írók és művészek, majd nem sokkal később a városiak kedvelt kirándulóhelyévé vált. A festői szépségű Svábhegyet és Zugligetet azonban csak saját kocsival, filákerekkel, konflisokkal, a hegyre árut szállító majorosok, vendéglősök szekereivel vagy gyalogszerrel lehetett megközelíteni. A megnövekedett közlekedési igények kielégítésére 1830-ban elindították a lóvasutat, ami a kiegyezést követően, 1868-ban a Svábhegyig közlekedett. A sík területeken gond nélkül „vágtázott”, ám a magasabb, hegyi részek megközelítése komoly fejtörést okozott. Ezért is volt fontos szerepe gróf Széchenyi Ödönnek – ő javasolta a Várhegy oldalán közlekedő sikló megépülését is – , aki felvetette a fogaskerekű ötletét.
„A véletlen oda hozott ekkor egy svájczi vállalkozót, aki megkísérté a lehetetlent, a költő fantazmagóriájának megtestesítését, egy fogaskerekű vasútnak az építését föl, a Svábhegy tetejéig” – írja Jókai Mór A Svábhegy és a Zugliget című művében, ami arra a szerződésre utal, amit 1873-ban Házmán Ferenc, Buda polgármestere a szabadalmat birtokló Niklaus Reggenbach svájci cégével kötött. „A kivitelezéssel a svájci születésű Cathry Szaléz Ferenc mérnököt bízták meg. Az ügymenet akkor gyorsabb volt, mint mostanság, mert gyakorlatilag az első kapavágások után kevesebb mint egy évvel a Városmajorból, avagy Európa első közparkjából elindulhatott a próbaüzem, és néhány hétre rá átadták az utasforgalomnak a harmadik európai fogaskerekűt” – idézte fel a fogas történetét Fonti Krisztina, aki a Fogaskerekű 150 kiállításmegnyitóján egy régi vízió megvalósítását is kilátásba helyezte. „A mai napig ez az egyik leghosszabb útvonalon közlekedő, a leghosszabb fogazott pályával rendelkező fogaskerekű Európában, ám mi még ennél is hosszabb pályát szeretnénk neki. Jelenleg azért küzdünk, hogy a Széll Kálmán tértől a Normafáig közlekedjen. Ez nemcsak a mi »»hóbortunk««, hiszen már egészen a kezdetektől, gyakorlatilag a fogaskerekű elindulásától arról cikkeztek a lapok, hogy az lenne az igazán jó, ha a Normafáig el tudna menni a jármű. 1918-ban az akkori svájci üzemeltető meg akarta valósítani, de a főváros vezetése megakadályozta. Ismerős történet, semmi sem új a nap alatt. Másfél évvel ezelőtt végleg le akarták állítani a Hegyvidék egyik legemblematikusabb közlekedési eszközét. A tizenkettedik kerületben élők összefogásának és a mi harcias kiállásunknak köszönhetően sikerült megmenteni a fogast. Fontos lenne, hogy a fogaskerekűnek olyan gondos gazdája legyen, aki elismeri annak múltját és hisz a jövőjében. Aki ismer, tudja, hogy szívügyem a fogaskerekű. Mi mindent megteszünk azért, hogy megmaradjon nekünk, hegyvidékieknek, illetve az országnak, valamint, hogy mielőbb megújulhasson a pálya, a szerelvények, és hogy a Széll Kálmán tértől a Normafáig közlekedhessen, hogy ezáltal az autós forgalomtól tehermentesíteni tudja a Normafát” – fűzte hozzá Fonti Krisztina, aki úgy véli, hogy a Fogaskerekű 150 kiállítás, mint fogalmazott, „ékes bizonyítéka annak, hogy milyen értékes a fogas”. „A fogas a hegyvidékiek kincse. A fogas az egész ország kincse! Nem szabad hagynunk, hogy azt állítsák róla, hogy ez egy teljesen felesleges közlekedési eszköz!” – húzta alá az alpolgármester.
„Friss, fiatalos és modern attrakciók láthatók a kiállításon, miközben a régmúlt történetei is fontos szerepet kapnak. Nekem az egyik személyes kedvencem a terem közepén található installáció, ami 3,7 méter hosszan, a szintemelkedés szemléltetésével jeleníti meg a fogas állomásait” – magyarázta Földváry Gergely, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, aki egy, a gyűjteményben olvasható cikkre is felhívta a figyelmet. „Eredetileg 1874. június 14.-ére tervezték a fogaskerekű átadását, azonban a három rendelt svájci gőzmozdonyból csak egy érkezett meg időben, ezért úgy döntöttek, hogy tíz nappal későbbre, június 24-ére átnapolják a megnyitóünnepséget. A Vasárnapi Újság munkatársai azonban előre dolgoztak, így egy héttel a fogaskerekű megnyitása előtt örömmel számoltak be arról, hogy átadták a fogaskerekűt. Illusztrációként ráadásul a cikk mellé egy képet is rajzoltak, amin fordítva látható a fogas. A rajzoló nem tudta, hogy a gőzmozdony mindig a völgynek lefelé ment, hogy véletlenül se szabaduljanak el a szerelvények” – mesélte Földváry Gergely, aki köszönetet mondott a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumnak, amiért hozzájárult a kiállítás megvalósulásához.
„Hol máshol is lehetne jobb helye, még ha csak egy időszaki kiállítás keretén belül is, azoknak a fakszimile iratoknak és tárgyi emlékeknek, amelyek a fogaskerekűhöz kapcsolódnak, mint itt, a Hegyvidéken. A fogas a tizenkettedik kerület számára egy nagyon meghatározó identitásképző elem” – fogalmazott dr. Schneller Domonkos, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója, aki azt is elárulta, hogy ő maga is ezer szállal kötődik a fogashoz. „Nem csak múzeumigazgatóként, hanem hegyvidéki lakosként is fontos számomra. Gyerekkoromban fogassal jártunk fel szánkózni a Normafára, felnőttként a saját gyerekeimmel utaztam ugyanezekkel a szerelvényekkel, kerékpárosként pedig én is részt vettem az Előzd meg a fogaskerekűt! versenyen” – árulta el dr. Schneller Domonkos, aki kitért arra is, hogy a fogas megépítésekor Buda sokkal szegényebb volt Pestnél. „Ennek ellenére Európa élvonalába tartozó közlekedési eszközt honosítottak meg Budán. Azt gondolom, hogy ez az a szemlélet, amelyet meg kellene próbálnunk most is követni, és nem azzal foglalkozni, hogy 10-20 évvel ezelőtt, milyen fejlesztéseket hajtottak végre Berlinben vagy Londonban. Azt kellene megnézni, hogy mik azok a legkorszerűbb fejlesztések, amikkel Budapestet, és azon belül ezt a szűkebb városrészt, a Hegyvidéket még közelebb tudnánk hozni ahhoz az életnívóhoz és műszaki újításhoz, amik ma a világ legfejlettebb részeit jellemzik”.
· A Fogaskerekű 150 című kiállítás a Hegyvidék Helytörténeti Gyűjteményben (Zugligeti út 64.) szerdától vasárnapig, 10-18 óra között látogatható.
